Ma Húsvét előtti Nagypéntek van, amit egy hetes lazulás-előkészülés előzött meg. A munkahelyeken az emberek hol voltak, hol nem, mint a mesékben, de valamiért ez most senkit nem zavart. A héten annyira tavasz volt, hogy nem lehetett rosszkedvűnek lenni. A túra óta egy dolog nem hagyott nyugodni, ez pedig a  folyamatosan bedugult orrom volt, a házi instant orvosom szerint (elsőszámú unokatesóm) allergia, húzzak át a patikába orrspray-t venni, mert higgyem el, jó lesz. Megvettem hétfő reggel -a cég mellett van, így papucsban átcsoszogtam- és aznap már sikeresen el is törtem az üveget. Néhány perc a boldogság…A teremben is érezhetően csappant a létszám, sokan igazoltan betegek lettek, vagy elhúztak a Húsvéti forgatagot megelőzve. Szándékosan nem teszek említést a járványügyi helyzetről, mert egyszerűen nem akarok a sokadik lenni, aki ezen kesereg, részvétem a gyászolóknak és a szenvedő családtagoknak, barátoknak. Ugyanakkor felelős állampolgárként annyit tudok tenni, hogy betartom a higiénés szabályokat és nem köhögöm arcon a velem szemben állót. Na de miért ez a téma jött most fel, nem is értem, de ha már a felszínen van, akkor ma ez lesz a vezérfonal az írásomban.