“Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.”

Egy kis kultúrmorzsa mindenkinek, de mielőtt azt gondolnátok, hogy valamilyen szektában kezdem a napot jelzem, hogy ez nem igaz. Viszont ahogyan egyre többet foglalkozom magammal, kezdek ráébredni bizonyos folyamatokra, komplexebben látom magam körül a világot, mint eddig. Ma nincs vezetett óra, így egyenesen a munkahelyre kormányoztam a kisautóm, miután megettem a dekoratív háromtojásos reggelim. Sok a  dolog mára, ma nagyon mérnök leszek és nagyon mérni fogok. Többen kérdeztek a foglalkozásommal kapcsolatban, így most nagyvonalakban erről szeretnék írni, a teljesség igénye nélkül. Eredtileg anyagmérnök vagyok, ami nem azt jelenti, hogy anyagot-mérek (hasonlóan a villamosmérnökhöz, ő se villamost mér), hanem az anyagok mélyebb szerkezeti tulajdonságaival foglalkozom, meghatározom, hogy káros-e vagy sem ránk nézve, vizsgálom őket és világolok valamit a mérési eredményekről. Sokakat el kell keserítenem az anyag szó alatt nem a tudatmódosítószereket értem, az nem az én bizniszem. Nyilván amikor valaki fel akar szedni, előrántja  ezt a lapot  -ilyenkor pattintom a p*csába az illetőt, ha már ennyire hülye. Szóval ezeket az anyagozós tevékenységeket egy űripari cégnél teszem -valljuk be hazánkban hihetetlen, hogy ilyen is van-, ahol műhold alkatrészek felületéért vagyok felelős, meg mindenért, ami ezzel jár. Szóval nem, engem nem fognak kilőni az űrbe, csak a kis “gyermekeimet”, amiket itt készítünk, tesztelünk és fájó szívvel engedjük útjára. Nagyjából 8 órám telik el egy nap, de ez erősen változó, attól függ, mi a feladat. Ezért az edzések és az étkezések tervezésénél komoly faktor volt a munkámban eltöltött idő, kicsit tartottam is ettől, hogy nem fog beleférni minden, amit szeretnék. Szerencsére rugalmas a munkaidő, így meg tudom “okosba’ oldani”, a mentális igénybevételtől jobban tartottam. De szerencsére vannak olyan tápkiegek, mint pl. a Hot Blood, ami extra löketet ad egy napomhoz és el kellett fogadnom, hogy napi 2 étkezés bizony gyenge lesz ha eredményt akarok. És megemlíteném a szent Ginko Bilobát, ugye ezt már az első bejegyzésben is írtam, a mellettünk lévő patikában már tudják, hogy bizony ha Kinga belép, itt vagy vitamin, vagy Ginkó lesz a kérés. Szóval a mai nap csendesen, már-már túl nyugodtan indult, mintha egy másik tér-idő kontinuumban lennék. Mert ugye tudjátok, hogy idő márpedig nincs -az asztrofizika és a sarki csöves szerint. A mai kardiót megelőzően beiktatásra került egy interjú a MInap munkatársával, aki színlelt lelkesedéssel kérdezett a barátnőmmel közösen űzött hobbinkról -a kávézaccos lámpa búráról- erről is tettem már említést biztos. Skype-on, a kocsiban, időben elhúzódva beszélgettünk arról, mennyire fontos a tudatosság, a környezet és egészségvédelem, meg milyen jó egyfajta mozgalmat teremteni. Aha, kár, hogy ez csak a beszéd szintjén marad meg, mert amúgy a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy lebomlik-e a műanyag villa vagy sem, a mohó magyar csak tömi magát tovább. Közben látom az órámon, hogy negyed öt, a teremben már biztos, hogy nem fogok eltölteni 1,5 óra kardiót. Szomorúan realizálom, hogy a beszélgetés után -ami alapvetően derűs volt- nagyon taposnom kell majd a gépet, amint zöld lámpát kapok a forgalomban. Így fél hatkor, mint Zrínyi, berontottam a terembe, és elkezdhettem a napi apanázsomat. Bánatomra nem volt nálam fülhallgató, pedig aznap nem vágytam gépzenére, helyette betettem a szokásos trash-contantet hang nélkül, mert a szövegét már úgyis tudom az összesnek, nevetni így is lehet rajta. Egy óra taposás, mintha ma jobban ment volna, fejem olyan mint a spánielnek a szomszédból, de ma tetszem magamnak. Hazafelé menet pedig beszélgettem szülőkkel és elégedetten állapítottam meg, hogy egyre jobban vagyok.