Ötödik nappal kezdünk, ami a Gergely-naptár szerint március 18, Sándor névnapja. Akire amúgy  haragszok mert se zsákot se meleget nem hozott. Hideg volt reggel 8-kor amikor indultam a terembe, a bokavillantós nadrág ma lemaradt, be kellett érnem a rikító rózsaszín felsőmmel, talán ez csempész majd némi vidámságot ebbe a bánatos napba. Ma felsőtest átmozgatás lesz porondon Ákos vezényletével, előre félek, mert vállban mindig szar voltam, meg aszimmetrikus, meg rohadt gyenge. A hátazást viszont nagyon szeretem, mindig megkapom otthon a nőnemű rokonoktól, hogy a “sok edzéstől egyszer NDK-s úszónő-hátad lesz fiam, meg meddő leszel” bla bla, alig várom mama. Biztos ti is gyakran hallottátok a “gyurós” karrieretek kezdetén, másik kedvencem még a “neked vastag a csontod, nem tudsz úgyse lefogyni, mert ez genetika..” kezdetű jómagyar pesszimista biztatók egyikét. Ezek a rohadt beragadt hitrendszerek, a “jó vagy te így is, aki szeret olyannak szeret..” kezdetű nagyon coelho-mondatok az önelfogadásról és becsapásról. Amikor dagadt vagy és vigasztalod magad, amiért a sarki pék is inkább odadobja azt a három sajtos kiflit, csak menjél már, csöcsöd is minek van kitéve. Tapasztalatból mondom, mert volt ilyen, meg a füstösen kifestett szemek majd leszedik az összes hapsit, mert azt gondolod, hogy te vagy a femme fatale, de nem. Csak fatale. Szóval felsőtest, ma mackóban edzek, mert nem akarom mutogatni magam, mint mások. Várom a mentorom, gondoltam addig taposok egyet, 20 perc után azért megkerestem, mert kezdtem aggódni. Amikor megtaláltam már ő is keresett, mire gyorsan beszámoltam arról, hogy amúgy apukám én már király vagyok, amiért letoltam, mostmár jár a jutifali. Aztán 30-as szériákkal kinyírt, többször, sokszor, ez volt a jutalom a miért nagy volt a pofám kora reggel 🙂 . Mert szerinte akinek van energiája beszélni, annak edzeni is. Kétségtelen, mindig a  szériák végén jövök bele a buliba. Ehhez nem fűznék több kommentet. Ha láttatok már csirkeszárnyat, akkor az én voltam, nem tudtam, hogy szívjak vagy fújjak, szerintem aznap egy 30 darabos tojáskészletet simán tudtam volna produkálni. Egyedül a hát-tricepsz gyakorlatoknál lélegeztem fel, ez kb. a másodperc ezredrészéig tartott, mert kaptam is az emelést azonnal. Ettől függetlenül örülök, hogy nem csaltam el semmit, pedig lett volna kedvem sunnyogni. A másik jó rész, amikor beszélgetünk, ilyenkor igaz, az én energiám fogy, de kell ez úgy érzem, ezért is teszem oda magam. Nem tolom túl a dolgot stimulánsokkal, hanem valóban az erőm fejlesztése a cél, amiben nagy segítségem az edzőm és a kitartásom. Régen gyakran láttam azt, hogy az edző és edzettje droid módjára tolta le az alkalmat (nevezzük ennek, mert edzésnek nem lehet), gyakran több vendég egyszerre, egymást korrigálva, mert az illetékes éppen a  közösségi médiának szánt pucsítós képeket lőtte fel a netre oldalt a sarokban. Szóval mozgás után munka, ilyenkor mindig olyan, mintha valami felhő ülne a fejemen egész nap. Alapvetően kevesen tudják, hogy részt veszek a Teszten, de akiket beavattam, mindig megkérdezik hogy bírom az étkezéseket, a napi két edzést és az életem átszervezését, lelkileg meg most mi van, szét vagyok-e peregve. Jelentem nem. Meglepő, de én ezt annyira eldöntöttem fejben, hogy nem okoz gondot. Komolyan. Néztem korábbi felvételeket, láttam nagy vekengéseket, hogy  “így a kaja, úgy az edzés”, meg mittudomén, de egyébként érdekel bárkit is, hogy te mit kínlódsz? Hát a lőtéri kutyát sem. A sokadik ilyen “saját story” után nem is érdekelt az illető életútja, csak azoké, akik motiválók maradtak, tolták keményen, gyerek, munka meg ki tudja mi mellett.  Most őszintén: jelentkezel egy testformáló versenyre, beválogatnak, majd sír a képed, hogy a kaja meg a mozgás. WTF? Szerintetek a legyek hordják össze, meg van annyi anyag? Na érdekes ez a téma is, de ma inkább az ételekről szeretnék beszélni, illetve arról, hogy miért nem ettem gyerekként se halat és miért nem fogok a jövőben sem. Ma a hagyományokkal ellentétben, sült halat akartam készíteni, mert állítólag jó cucc. Én bevallom sose szerettem, mert nekem büdös, meg hiába nincs benne szálka, úgyis én leszek az első, aki belefullad az első kiskörömnyi vándor csontba. Szóval hekktörzs, feltűnően kedvező áron nyilván vettem 2 zacskóval, boldogan, hogy ma ez még a csirkefarhátnál is olcsóbb, mekkora biznisz. Leírhatatlan érzés volt amikor megvettem, és az is, amikor rádöbbentem, hogy ezt a halat bizony fel kell dolgozni, mert ebben minden színe-java benne van, nagyobb bele van némelyiknek, mint nekem. Mivel alapvetően egy karrierista természet vagyok, gondolhatjátok, hogy nem a konyhában töltöm az életem. Nyilván mellettem még éhen senki nem halt, de szeretek újabb reform-recepteket (jó gyorsakat) keresni, amivel ki tudom megfelelően használni a rendelkezésemre álló kis időablakot. Szóval hekk, írja a zacskón, hogy paprikás lisztben érdemes kisütni, hát most ez nem az a vonat számomra, amire felülhetek. Így youtube a barátom, elkezdtem nézni néhány tutorial-t arról, hogyan is kell szétszedni ezt a szerencsétlen állatot, hogy a szemnek és a szájnak is ingere legyen. Ha lett volna vegyvédelmi ruha biztos, hogy vettem volna fel, mert annyira bénán filéztem, hogy hamarabb lett volna pénztárca a bőréből, mint sült hús az asztalomon. A harmadik adag belsőség után már komolyan érdekelni kezdett a hal struktúrája és anyaga, gondolhatjátok mennyire ki lehettem aznap, ha már ebben is innovációt látok. 🙂 Aki ismer, az tudja, hogy ilyen téren előttem nincs akadály, simán tovább gondolom a legbetegebb ötletet is, ha  abból valami új dolog hozható létre. Most a hal gerincén gondolkodtam, hogy milyen menő lenne műanyagipari töltőanyagként bekeverni, csak a szagtényezőt hagytam ki a számításból, talán egy  cica-nyakörv anyagába keverve lenne értelme (vagy nem). Így elvetettem az ötletet, de magamban azért jót nevettem. A művelet ugyanakkor sikeresen végződött és nagyon finom (!) másnapi adagok készültek, mellé grillezett cukkinivel és padlizsánnal. Nem gondoltam túl az étkezést, igyekszem lenn tartani a CH-t, mert nekem most faragnom kell, így mindig előző este állítom össze a másnapi étrendet, a cuki kis tehenes dobozaimba. Ez a rendszeresség egyfajta  stabilitást hozott az életembe, nem töltöm hülyeségekkel az időmet és képzeljétek kevesebbet járok boltba is, ergó spórolósabb időszakba léptem! Ellenállok a kísértésnek, hogy a legújabb lomokat megvegyem, egyszerűen tök jó érzés optimalizálni, ahogyan a multicégeknél mondaná valami noname manager. Ez a fejlődésem napos oldala, természetesen azért érzelmileg korántsem vagyok még stabil, gyakran belém mar az egyedüllét sötét karma. Ilyenkor elbeszélgetek a démonaimmal, Szorongással például, hogy egyébként mit akar még tőlem? Vagy a másikkal, Félelemmel, akit szintén kérdőre vonok, miért nem tirhul már el végre az életemből. Hiszek abban, hogy ezek ellen az érzések ellen nem harcolni kell, hanem egyszerűen átengedni őket, majd nyugodtan folytatni az utunkat tovább. Hinni kell abban, hogy minden jó lesz, minden elmúlik egyszer. Számomra most egy minőségi váltás zajlik éppen, ami igaz az engem körülvevő emberekre is. Tudom nagyon egocentrikusan hangzik, aki akarja úgyis érti mit szeretnék mondani. Észrevettem a trollokat körülöttem, azokat egyből vágom is ki a pikszisből, mert nem valók oda. Nem hagyom innentől kezdve, hogy bárki görény legyen velem és a számomra fontos emberekkel szemben csak azért, mert ő egy nyomorult valaki. És higyjétek el, nagyon sok ilyen vesz minket körbe, ebbe bele se gondoltam korábban, ha jót akarunk magunknak, ezeket ignorálnunk kell. Paraszt kommentek a fészbukon, én ezt fotelból kardozásnak hívom, amikor valaki nagyon megmondó ember, de az utcán meg rád nem nézne. A másik a “lájkolókör” akik ha kell, ha nem, mindent IS kedvelnek a te profilod alatt, csakis azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, hátha észreveszed őket, de az utcán szintén nem jönne oda megkérdezni hogy vagy. Nagyon érdekes dolog ez, a lelki nagytakarítás gyomlálós fázisa, amikor elkezded, úgy tűnik mintha egy never-ending-story lenne, aztán egy napon felismered, hogy jé, jobban vagy. A mai nap tanulsága tehát, hogy nincs tanulság, talán annyi, hogy soha nem tudhatod mit rejt a zsák addig, amíg ki nem nyitod, a döntés mindig a  tiéd és nem másé.