A fotózás után hétfőn egyből neki is láttunk a munkának. Szerencsés helyzetben érezhetem magam, hiszen egy konditeremben dolgozok így szerencsére nem kell mellőznöm a termet. Egy jó ideje már egyedül edzek, nagy ritkán voltak edzőpartnereim tehát ezen változtatnom kellet, ha a maximuomot akarom kihozni magamból, így segítséget kértem egy jó barátomtól egyben főnökömtől, aki szívesen vállalt és közösen folytatjuk a felkészülést. Amit tudni kell róla, hogy egy nagyon életvidám ember, aki mellet sose unatkozol a munkában, rengeteg egyedi szöveget hallasz tőle, de mellette az edzésben elvárja hogy a mindent kihozz magadból, előszeretettel szokta szivatni is az embert, tehát rendesen ki tudsz purcanni az edzés végére. Az edzést egy másik naplóbejegyzésben fogom leírni, különben nagy katyvasz lenne ez a poszt, inkább a mindennapokról lesz szó, mivel a termünk nem hétkönapi. Az edzőterem nem túl nagy és természetesen nem lehetséges felvennünk a versenyt a modernekkel, de akinek van esze a dologhoz az remekül fel tud készülni itt is. A hangulat számomra sokkal barátibb, egy jó család érzést kölcsönöz az embernek, emiatt is választottam ezt a helyet mivel jobb a közösségünk. Közel másfél éve dolgozom már itt pultosként, ami nálunk nem csak a vendégek kiszolgálásban merül ki, hiszen nincs külön takarítónk természetesen így azt is mi végezzük, emellett pedig ha felújításra szorulunk, mérpedig mindig van mit szépíteni, akkor azt a főnökömmel közösen csináljuk. A vírushelyzet miatt sajnos a mi létszamunk is megcsappant, de így több időnk jutott a felújításokra. Nyáron közösen lefestettük a termet, usb lapokat szereltünk fel, a szellőzőrnedszert javíottuk meg, egyszóval mindig van valmi feladat, amit én nem bánok, szeretek ilyenekkel foglalkozni és büszkeséggel tölt el a végeredmény, mert nagyon hozzám nőtt ez a kis terem. Egy jó baráti kör is kialakult itt, akikkel ha fát kell vágni, költöztetni valakit vagy bármilyen segítség kell valakinek, akkor összeállunk és elvégezzük a munkát. Többen csak néznek meredt szemekkel, amikor az egyik szekrényből előkerül a fejsze és a láncfűrész, főként új vendégek szokták mondani hogy ők ilyet még sosem láttak máshol. Leginkább akkor néztek sóvárgó szemekkel, mikor egyikünk rendelésre hozta a házi kolbászt, szallonát, toportyűt és az edzőtáskájából előhúzva a pultra kirakta azt és áramlott a kolbász illata a teremben, az épp kardiózó hölgyek a pokolba kívánták szegény illetőt. Rengeteg remek storyt lehetne még mesélni, de akkor ez az írás soha nem érne véget. Összefoglalva nálunk mindig remek a hangulat, összetartó a közösség és egy percre nem unatkozik az ember, ezek miatt is az egyik álmom, hogy egyszer én is itt tarthassak edzéseket a vendégeknek.